A Ji King, ez az ősi kínai bölcseleti mű többezer éves kínai lét után a 20. században a nyugati világban is kezdett elterjedni, és mostanra - mondhatni - a virágkorát éli. Jelenlegi olvasói elsősorban jóskönyvnek tekintik, ami teljesen érthető, hiszen Kínában is túlnyomórészt erre a célra használják és használták a múltban is, csakúgy mint elődjét, a Csou Ji-t vagy még korábban az alapjául szolgáló egyszerű jeleket, a hexagramokat.

A történelem során azonban több kínai gondolkodó még sok más, magasabb szintű jelentést is tulajdonított neki, és a jóslást csak valamiféle leegyszerűsítésnek tartotta. Egy taoista bölcs például így írt: "A sekélyes ember jóskönyvnek tekinti a Ji Kinget, de aki alapos, az égi mechanizmus titkának tartja."

Egy elfelejtett világkép
Ez utóbbi idézet adja meg a kulcsot - még ha kissé lenéző módon is - a jóslási tevékenység helyes értelmezéséhez, amit egyébként magából a Ji Kingből is tudni lehet, hogy ti. a hexagramok valójában világhelyzeteket jelképeznek; mindegyik jel egy égi jelenséget mutat be, a hatvannégy jel együtt pedig egy teljes világképet alkot. Ez a szemlélet azt tudatosítja, hogy a könyvnek a jóslás az egyik elfogadott funkciója, és jósláskor a kérdés feltevője a saját sorsát a világ helyzetén keresztül ismeri meg annak az elvnek az alapján, hogy "ami lent van, az megfelel annak, ami fent van". Itt egy alapvető kérdés, hogy milyen is az a világ, amit a hexagramok elénk tárnak. A Ji King erről csak olyan alapvető igazságokat közöl, mint például: "Benne vannak az ég és a föld valamennyi alakzatának formái és tartományai." vagy "Ha az ég és a föld közötti térről beszélünk, úgy mindent magában foglal" és hasonlókat. Sajnálatos, hogy ezt a teljességet a hexagramokban nem nagyon lehet felismerni sem a jelek formájából, mert nem alkotnak közös alakzatot, sem a neveikből, mert nem hozhatók össze egy közös fogalmi egységbe. Más népek világképeiben mindig van egy olyan formai elem, amely az egységre és a teljességre utal: például a kör, a gömb, a négyzet, két háromszög stb. Ezzel szemben a könyvben a hexagramok két (vagy három) évezrede egy megadott lineáris sorrendben szerepelnek. Az is kérdés, hogy ez a sorrend miért éppen az, ami; van-e ennek valami jelentése vagy egyszerűen csak véletlenül alakult ki, és maradt ilyen hosszú időn át változatlan. Amikor ezekre a kérdésekre keressük a választ, akkor tehát azt szeretnénk megtudni, hogy ókori elődeink hogyan képzelték el a világ rendjét; ha ezt tudnánk, akkor a jóslási eredmények is szilárdabb alapra kerülhetnének
Amikor én jó tíz évvel ezelőtt a Ji Kinggel találkoztam, a fenti témák közül először a hexagramok sorrendje keltette fel az érdeklődésemet. Megpróbáltam matematikai módszerekkel, a kettes számrendszer használatával és különböző kódolási eljárásokkal valamilyen rendezési elvet felfedezni ebben a látszólagos összevisszaságban, de sehogyan sem sikerült eredményre jutni. Miért is sikerült volna? Rá kellett jönnöm, hogy nem ilyen racionális módszerekre van szükség, nem a saját elképzeléseimet kell erőltetni, hanem bele kell élni magam a Ji King világába. Így alakult ki végül, szinte magától, egy olyan egyszerű és könnyű megoldás, ami teljesen megfelel a könyv szellemének.

A Ji-gömb születése
A taoista gondolkodás szerint a világ két princípium, a jin és a jang kölcsönhatásából jött létre. A Ji Kingben ezeknek a két ősjel, a Befogadó és a Teremtő felel meg, és kettőjük közül a Befogadó a föld és az anya jelképe is. Ha tehát meg akarjuk tudni, hogyan épül fel a Ji King világképe, akkor a Befogadó jeléből kell kiindulni, és követni kell annak változásait. Lerajzoltam tehát ezt a hat lágy vonalból álló jelet, és köréje azokat a hexagramokat, amelyek egy-egy vonal szilárdra változásával alakulnak ki - mintegy a Teremtő megtermékenyítő erejének hatására. A hat vonalnak megfelelően hat ilyen jel képezhető, ezek a Befogadó "fiai". Ezek lágy vonalainak megváltozásával azután újabb, most már két szilárd vonalat tartalmazó hexagramok keletkeznek (összesen 15), amelyek az előzőek körül egy másik, nagyobb kört alkotnak. Így folytatva az eljárást, először egy még nagyobb, majd megint két kisebb kör alakítható ki, és végül egyetlen hexagramhoz, a Teremtőhöz jutunk el. A végső megoldás vázlatos képe a mellékelt ábrán látható: a hexagramok egy gömb felületén és a tengelyén helyezkednek el, meghatározott szabályok szerint. Felül a Teremtő, az Ég, alul a Befogadó, a Föld, és a köztük kifeszülő erőtérben örvénylik a "tízezer dolog", a világ mindensége. Ez a gömb már így, csak az alakját tekintve is kifejezi azt, amit a hexagramok más, korábbi elrendezéseinek még soha nem sikerült: a forma révén az egységet és a teljességet, ezért a Ji-gömb nevet adtam neki. Egy ideig elégedetten szemléltem a képet, de azután lassan kétségek merültek fel bennem: valóban ez lenne a Ji King világképe? Nem lehet, hogy ez csak egy üres forma, a bináris számok rendszere és nem a hexagramoké? Ezért hozzáfogtam, hogy részletesen megvizsgáljam a Ji-gömb szerkezetét, benne az egyes hexagramok helyzetét és egymáshoz való viszonyát. Ami eközben történt, azt leginkább a Ji-gömb megnyilatkozásának lehet tekinteni: a munka során fokozatosan feltárultak a szerkezeti részletek és a belső összefüggések, és megjelent a kozmológiai tradíció teljes szimbólumkészlete, a hexagramok által pontosan kijelölve: a gömbön belül a Közép (a Beteljesülés két jele), a Világtengely (a kettős trigramok által megtartva), a Kereszt (kijelölve és felosztva a teret), a tizenkét osztású kör (a ciklikus idő), a Tűz és a Víz háromszögek együttese, a hatágú csillag (a makrokozmosz másik jele), sőt maga a jin-jang ábra is, pontosan kirajzolódva a gömb felszínén. Így teljesen világossá vált, hogy a Ji-gömb nemcsak formailag, hanem tartalmilag is a világegyetemet jelképezi, és szimbólumaival tökéletesen beilleszkedik az emberiség közös tradíciójába.

A Ji-gömb és a gömbben rejlő szimbólumok

Jelek tér és időbeli dimenziója
Mindezek után még mindig maradt két zavaró tényező: egyrészt a Ji-gömb létezéséről semmilyen forrás, egyetlen lelet sem tanúskodik, másrészt az eredeti kérdésre, a hexagramok sorrendjének eredetére nem sikerült választ kapni. Nem gyorsan, de kiderült, hogy ezekre is van megoldás, mégpedig a legegyszerűbb, kézenfekvő módon: ha a hexagramok sorszámait össszehasonlítjuk a gömbön belüli pozíciójukkal, akkor belátható, hogy a jelenlegi sorrend a Ji-gömb fő vonalainak síkba rendezése útján alakult ki, vagyis éppen ez a sorrendiség a Ji-gömb "maradványa". Úgy tűnik tehát, hogy mostanra sikerült a kérdéskört minden részletében megoldani:

1. A hexagramoknak valamikor korábban ( az i. e. 2-3. évezredben) volt egy gömb alakban rendezett formája, amely jelképesen egy részletekbe menő, tradicionális világképet tár elénk.
2. A hexagramok jelenlegi sorrendje nem más, mint a Ji-gömb dimenzióját vesztett és eltorzult változata, amely azért felismerhetően magában hordozza annak elemeit.

Mit jelent ez a felismerés azok számára, akik a Ji Kinget nem kultúrtörténeti szempontból szeretnék vizsgálni, hanem egyszerűen csak jóslásra használják? Úgy gondolom, hogy sok mindent: a Ji-gömbön a jelek tér- és időbeli dimenziót kapnak, itt értelmet nyer a közeli és a távoli, a magas és az alacsony, a sötét és a világos, a múlt és a jövő. Ilyen módon a hexagramok már nemcsak egyedileg, hanem teljesen új összefüggésekben is értelmezhetők.
A legtöbbet azonban a teljes mű tanulmányozásával nyerhetünk, mert bár a hexagramoknak és a később hozzájuk írt szövegeknek megvan a maguk saját jelentése, de a gömbi forma további, magasabb szintű értelmezésekre is lehetőséget ad; mint ahogyan egy költemény is sokkal többet mond, mint külön az őt alkotó szavak. Minél tovább nézzük a Ji-gömböt, és mélyedünk el annak szerkezetében, annál több mondanivalót találunk benne: mandalaként a világot teremtő erők kiterjedését és visszavonulását vagy az ember szellemi kibontakozását és visszatalálását az egységbe, a mikrokozmosz képeként az életenergia áramlási útjait - és sorolhatnánk tovább, de ez legyen már az olvasó saját feladata. Ahogyan az egyik ősi kommentár mondja: "A nemes ember a nyugalom óráiban ezeket a képeket szemléli. ... Üdv! Semmi sincs, ami előmozdító ne volna."

(Megjelent az Elixír Magazin 2006. júniusi (208.) számában)